Az antioxidánsok, ahogy a nevük is mutatja oxidációt gátló vagy késleltető anyagok. Az oxigén létezésünk alapvető eleme, adott körülmények közt és bizonyos összetevőkkel azonban olyan reakciókba léphet, melyek számunkra végzetesek lehetnek. Az elő sejtekben zajló energetikai folyamatok során, a sejtek energiatermelő és felszabadító folyamatai következtében, természetes módon keletkeznek olyan reaktív gyökök, un. szabadgyökök, melyek képesek a szervezetünk bármely anyagában kárt okozni. Szabadgyökök emellett számos környezeti behatásra létrejöhetnek, így a nap ionizáló sugárzása, a röntgen-sugárzás, ipari hatások, a gépjárművek által kibocsátott nitrogén-monoxid, az aktív és passzív dohányzás, az alkoholfogyasztás, az elhízás, a túlzott telített zsírsav fogyasztása, vagy épp az ivóvízben, élelmiszerekben és levegőben jelenlévő kemikáliák mind okai lehetnek a szabadgyök fokozott képződésnek. Ezen molekulák aztán instabil szerkezetükből fakadóan reakcióba léphetnek sejtjeinkkel, széleskörű elváltozásokat okozva szervezetünkben. A szabadgyökök olyan reaktív részecskék, amelyek egy másik elektron után kutatnak, károsító hatásukat pedig azzal fejtik ki, hogy testünk ép sejtjeiből igyekeznek elvenni a keresett elektront. A szabadgyököket a sejtek antioxidáns rendszerei semlegesítik. Az antioxidánsok kémiai felépítésüknek köszönhetően képesek semlegesíteni a szabadgyököket, meggátolva azok sejtjeinkre gyakorolt káros hatását.

A különféle oxidációs folyamatok tehát testünk egészséges működésének alapvető velejárói, és mindennapjaink elkerülhetetlen szereplői, így az egyensúly fenntartásához kielégítő antioxidáns védelemre van szükség. Bizonyos helyzetekben, így fokozott stressz, betegségek esetén azonban a szervezet antioxidáns kapacitása csökken, az idős, beteg szervezetben az antioxidánsok hatóereje, és mennyisége is csökken, így szervezetünk nem képes a szabadgyökök támadásának visszaverésére.

A túlzott oxidatív stressz szerepe számos degeneratív elváltozásban bizonyított, így a különféle rákos elváltozások, tüdő-, mell-, bőr-, prosztata-, vastagbélrák, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, diabétesz, reumatoid artritisz, különféle idegrendszeri, szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában.

Az antioxidánsok, ahogy a nevük is mutatja oxidációt gátló vagy késleltető anyagok. Az oxigén létezésünk alapvető eleme, adott körülmények közt és bizonyos összetevőkkel azonban olyan reakciókba léphet, melyek számunkra végzetesek lehetnek. Az elő sejtekben zajló energetikai folyamatok során, a sejtek energiatermelő és felszabadító folyamatai következtében, természetes módon keletkeznek olyan reaktív gyökök, un. szabadgyökök, melyek képesek a szervezetünk bármely anyagában kárt okozni. Szabadgyökök emellett számos környezeti behatásra létrejöhetnek, így a nap ionizáló sugárzása, a röntgen-sugárzás, ipari hatások, a gépjárművek által kibocsátott nitrogén-monoxid, az aktív és passzív dohányzás, az alkoholfogyasztás, az elhízás, a túlzott telített zsírsav fogyasztása, vagy épp az ivóvízben, élelmiszerekben és levegőben jelenlévő kemikáliák mind okai lehetnek a szabadgyök fokozott képződésnek. Ezen molekulák aztán instabil szerkezetükből fakadóan reakcióba léphetnek sejtjeinkkel, széleskörű elváltozásokat okozva szervezetünkben. A szabadgyökök olyan reaktív részecskék, amelyek egy másik elektron után kutatnak, károsító hatásukat pedig azzal fejtik ki, hogy testünk ép sejtjeiből igyekeznek elvenni a keresett elektront. A szabadgyököket a sejtek antioxidáns rendszerei semlegesítik. Az antioxidánsok kémiai felépítésüknek köszönhetően képesek semlegesíteni a szabadgyököket, meggátolva azok sejtjeinkre gyakorolt káros hatását.

A különféle oxidációs folyamatok tehát testünk egészséges működésének alapvető velejárói, és mindennapjaink elkerülhetetlen szereplői, így az egyensúly fenntartásához kielégítő antioxidáns védelemre van szükség. Bizonyos helyzetekben, így fokozott stressz, betegségek esetén azonban a szervezet antioxidáns kapacitása csökken, az idős, beteg szervezetben az antioxidánsok hatóereje, és mennyisége is csökken, így szervezetünk nem képes a szabadgyökök támadásának visszaverésére.

A túlzott oxidatív stressz szerepe számos degeneratív elváltozásban bizonyított, így a különféle rákos elváltozások, tüdő-, mell-, bőr-, prosztata-, vastagbélrák, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, diabétesz, reumatoid artritisz, különféle idegrendszeri, szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában.