A tejsavót a 90-es évekig a sajtgyártás melléktermékeként keletkező meglehetősen bizalmatlan külsejű, szagú és összetételű, sárgás, zavaros oldatként tartották számon. A különféle koncentrálási és izolálási technikák fejlődésével felfedezték azonban, hogy bár meglehetősen kis mennyiségben, de e nem épp ideális külső jellemzőkkel bíró anyag figyelemreméltó összetételű fehérjerészt tartalmaz.

A tejsavó fehérje egy kiemelkedően magas biológiai értékkel rendelkező fehérjetípus, mely mind testépítő, mind egészségügyi szempontból olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek kiemelik és sok szempontból felsőbbrendű fehérje forrássá tehetik.

Teljes szöveg

A tejsavót a 90-es évekig a sajtgyártás melléktermékeként keletkező meglehetősen bizalmatlan külsejű, szagú és összetételű, sárgás, zavaros oldatként tartották számon. A különféle koncentrálási és izolálási technikák fejlődésével felfedezték azonban, hogy bár meglehetősen kis mennyiségben, de e nem épp ideális külső jellemzőkkel bíró anyag figyelemreméltó összetételű fehérjerészt tartalmaz.

A tejsavó fehérje egy kiemelkedően magas biológiai értékkel rendelkező fehérjetípus, mely mind testépítő, mind egészségügyi szempontból olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek kiemelik és sok szempontból felsőbbrendű fehérje forrássá tehetik.

• A tejsavó-fehérje rendkívül magas elágazóláncú aminosav (BCAA) tartalma okán sportolói és különösen testépítő szemmell vizsgálva a legelőnyösebb fehérjeforrás. Az elágazó láncú aminosavak a leucin, izoleucin, valin alkotják az izom-szövetállományunk aminosav tartalmának mintegy 35 %-át. Az intenzív edzések során megóvják az izom glikogén készleteit, csökkentik az izom lebomlást, a fáradtságérzet kialakulását, közvetlenül fokozzák az izomsejtek tápanyagfelvételét és a fehérje-szintézis ütemét, pozitív befolyással vannak a leptin termelésre is mely az étvágy és a test zsírtartalmának meghatározó faktora.

• A tejsavó-fehérje erősíti az immunrendszert. Egy kapcsolódó kutatás szerint a tejsavó-fehérjében gazdag takarmánnyal táplált állatok lényegesen ellenállóbbak voltak az influenza vírussal, diftéria, tetanusz toxinokkal, poliomyelitis, ovalbumin és kolera vírussal szemben, mint a hagyományosan táplált társaik. A pontos mechanizmusok még nem teljesen feltérképezettek, de a főszerep úgy tűnik a glutationnak juthat. A glutation illetve GSH szervezetünk legfontosabb vízben oldódó antioxidánsa. A GSH szint közvetlen összefüggésben áll a szervezetünk védelméért felelős immunsejtek termelésével és reakciókészségével. A tejsavó fehérje pedig a GSH szintet növelő élelmi anyagok királya! Egy kapcsolódó kutatás során két héten át fogyasztott tejsavó fehérje kiegészítés a vér GSH szintjét 44 százalékkal növelte!

• A tejsavó a legkönnyebben emészthető fehérje forrás, gyorsabban ürül a gyomorból és szívódik fel a vékonybélből, mint bármely más típus. Azonban nem csupán kíméli a gyomrot, de védőhatást is kifejt a gyomor nyálkahártyájára. A Bioscience, biotechnology, and biochemistry című szaklapban publikált kutatás adatai szerint a tejsavó-fehérje védelmet mutatott mind az alkohol, mind a stressz okozta gyomor-sérülésekkel szemben, mely hatásért a tejsavó-fehérje un. alfa-laktalbumin frakciója és a következményes prosztaglandin színtézis felelős.
• A tejsavó-fehérje tartalmaz olyan bioaktív peptideket és mikrofrakciókat, melyek javítják a szív- és érrendszer egészségét, és csökkentik a vérnyomás! A tejsavó-fehérje olyan speciális peptideket tartalmaz, melyek ACE gátló hatással bírnak, így csökkentik a vérnyomást. E peptidek neve laktokinin.
• A tejsavó-fehérje javítja a kedélyállapotot és segíthet a depresszió kezelésében. American Journal of Clinical Nutrition című szaklapban publikált kutatás adatai szerint az alfa-laktalbumin kiegészítés (mely a tejsavó-fehérje egyik fő frakciója) jelentős mértékben fokozta a vér triptofán szintjét (a szerotonintermelés elő anyaga), csökkentette a kortizol szintet, javította a kedélyállapotot és csökkentette a depressziós tüneteket..

A tejsavó nemkívánatos összetevőinek eltávolítására és a fehérjerész kinyerésére többféle eljárás is kifejlesztésre került, mely módszerek számos ponton eltérő tulajdonságú végterméket eredményeznek. Ezen eljárások alapján különböztetünk meg tejsavófehérje koncentrátumokat, izolátumokat és hidrolizátumokat. Az eljárások megítélése során két szempont mérlegelendő. Egyfelől milyen mértékben távolíthatók el segítségével a nem kívánatos összetevők, másfelől az eljárás mennyire kíméletes, azaz a folyamat során mennyire vesznek el azok a természetes előnyök, melyeket e fehérje típus szolgáltathat. A túlzott hőingadozással vagy pH változással járó folyamatok során a fehérje szerkezet deneturálódhat, módosulhat annak elrendeződése, s így alapvető felszívódásbeli és hasznosulásbeli jellemzői is.

A tejsavó-fehérje koncentrátumok egy többszörös szűrési eljárás végeredményeként állnak elő, mely általában különböző hőmérsékleti tartományokban történik. A módszer nyomán kiszűrhető a zsiradék, laktóz és koleszterin jelentősebb része és akár 80-85 százalékos fehérjetartalmú végtermék is nyerhető.

Az eljárás előnye, hogy mellőzi a túlzott hőingadozást, nem jár savkezeléssel, ionizációs módosulásokkal, így a végeredmény egy relatíve olcsó fehérje készítmény, mely jól konzerválja a tejsavó-fehérje természetes tulajdonságait. Általánosságban a tejsavó-fehérje koncentrátumok tartalmazzák a legnagyobb mennyiségű bioaktív összetevőt.

A tejsavó-fehérje koncentrátumok hátrányaként a némileg alacsonyabb fehérjetartalom, a magasabb zsír és laktóz tartalom emelhető ki.

A tejsavó-fehérje izolátumok a költségesebb technológiák eredményei, melyek segítségével magasabb fehérje, alacsonyabb zsír és szénhidrát tartalmú termékek nyerhetőek. Az egyik legjellemzőbb izolációs technológia un. ion cserélés módszere, melynek során a különböző töltésű molekulák negatív és pozitív töltésű elektródok közti szétválasztásán alapul. Az ioncserélés segítségével már 90 százalékot meghaladó fehérje tartalom is nyerhető, a gyakorlatilag zsír- és laktóz mentes végtermékben. Az eljárás hátránya a említett denaturáció veszélye, mely értékes mikrofrakciókat tehet tönkre. Így az immunizáló hatású laktoferrin és az alfa-laktalbumin aránya ezen eljárás eredményeként alacsonnyá válhat, míg a sokak számára allergén frakció a béta-laktoglobulin aránya növekedhet.

Az ionizációs eljárás mellett vannak szűrési technológiával operáló izolációs módszerek is. Ilyenek a mikroszűrés, a nanoszűrés, melynek során az adott tartományba eső molekulákat átengedő membrán segítségével választják el a kívánt és nem kívánt összetevőket. A leginkább ismert ezen eljárások közül az un CFM vagy kereszt-áramú mikroszűrési eljárás. Ez egy az Avenmore/Waterfordand védjegyével védett, s így némileg költségesebb eljárást takar. Ennek során egy kerámiaszűrőt használnak és gyakorlatilag sértetlen mikrofrakciókat tartalmazó zsír- és laktózmentes végterméket eredményez, akár 90 százalékot is elérő fehérje tartalommal.

A tejsavó-fehérje hidrolizátumok gyakorlatilag előemésztett tejsavó-fehérje koncentrátumok vagy tejsavó-fehérje izolátumok. Az eljárás során a kiindulási anyag már egy kész koncentrátum vagy izolátum, melyet jórészt enzimatikus úton rövidebb peptidekre bontanak. Így egy gyakorlatilag tökéletes hasznosulású, rendkívül gyors felszívódású, kiemelkedő anabolikus hatású fehérje nyerhető. Hátránya, hogy a további feldolgozás további veszteségekkel járhat, így a hidrolizátumok már kevéssé konzerválják a tejsavó-fehérjék eredeti tulajdonságait, és élettani előnyeit. Kizárólagosan hidrolizátumot tartalmazó termékek ezen okból, valamint költséges előállításuk és keserű ízül okán nem igazán lelhetők fel, ám az izolátumok és koncentrátumok mellett adagolva nagyban fokozhatja egy termék minőségét.

Rövid szöveg