Az alacsony-zsírbevitel sokáig egy dogmává merevedett szabály volt a testépítésben. Csak nyiss ki egy 15-20 éves testépítő magazint vagy könyvet és nézd meg mit is ajánlanak! 30/60/10, mint fehérje/szénhidrát/zsír arány, ez volt az általános ajánlás. Működött? Nagyon is! Jim Quinn, Mike Matarazzo, Bob Paris és még sokan követtek hasonló diétát és azt gondolom ma is kevesen eszik a reggeli zabpelyhet hasonló fizikummal. De két dolgot sose felejtsünk el. Egyrészt az, hogy valami működik, az nem azt jelenti, hogy ne működhetne még jobban. Másrészt, ha a versenyszerű sportot nézzük, akkor a naturál testépítés valahol Steve Reeves idejében halt hősi halált, így ne vonjunk le messzemenő következtetéseket profi sportolók étrendjéből, a szervezet ugyanis néhány ponton másképpen működik amennyiben "megtámogatjuk", és az egyik ilyen pont pedig az endogén tesztoszterontermelés! Ha ugyanis a kellő mennyiségű tesztoszteron biztosításának feladatát a szervezetünkre bízzuk akkor szükségünk lesz némi zsiradékra! 

Ahogy az már 1. részben említésre került a metabolikus acidózis, és így minden olyan tényező, életmódbeli és táplálkozási faktor, mely ebbe az irányba tereli szervezetünket, erőteljesen terheli testünk szabályozó, semlegesítő mechanizmusait és jó néhány ponton szabotálja az izmosabb, zsírmentesebb és egészségesebb testért vívott harcunkat!

Mikor táplálékaink és étrendünk sav-bázis háztartásra gyakorolt hatása, a „savas/lúgos-élelmiszerek" és a különböző „pH-étrendek" előtörtek, az egészet egyfajta mitikus köd lengte körül, ami nem tűnt sokkal többnek, mint egy újabb „csoda-diéta", ami körülbelül annyira hatékony, mint az esőtánc. Nos, ezúttal nem erről van szó.

A különbség annyi, hogy e „rendszer" mögött nemcsak csak népi hiedelem vagy épp belemagyarázás áll, ami legtöbbször persze legalább annyira hatékonyan „eladhat" bármit, hanem konkrét biokémiai, élettani folyamatok, és az „egyensúly" megbomlását mára már sok száz klinikai tanulmány vizsgálta.

Nem csodával határos történetek, megdöbbentő egyéni beszámolók, megríkató varázslatos történetek, esti mesék vagy épp tantrikus tanítások, mesebeli szörnyekkel és gonosz koboldokkal, hanem klinikai vizsgálatok és kőkemény tények!

A bélflórát a bélnyálkahártya kb. 400 négyzetméteres felszínén tenyésző mikroorganizmusok adják. Ez mintegy 300-500 különböző fajt jelent, melyek közt vannak egészségünkre ártalmas és kedvező hatásúak is. A jótékony hatású mikroorganizmusok a vastagbélbe jutott, az ember számára emészthetetlen béltartalom maradékán „élnek", ám a helyért és élelemért cserébe számos hasznos „szolgáltatást" nyújtanak. E kultúra összetétele meghatározza immunrendszerünk működését, a tápanyagok felszívódását, vitamin- és ásványi anyag ellátottságunkat.

Amellett azonban, hogy e kolóniák a kor előrehaladtával nem épp kedvező irányban változnak, az elhúzódó vagy gyakori antibiotikus terápia, számos egyéb gyógyszer, súlyos hasmenéses megbetegedések, rost szegény és feldolgozott élelmiszerekben gazdag étrend mind rombolják e rendszert.

Amit veszíthetünk romló koleszterinszint és triglicerid értékek, immunrendszer gyengülése, csökkent a tápanyag-, vitamin- és ásványianyag ellátottság, a karcinogén anyagok fokozott termelődése, így a testépítőkre különösen jellemző magas fehérje- és húsfogyasztással járó vastagbélrák-kockázat növekedése...